A DSI Debrecen U17-es csapatának trénere nagyon büszke tanítványaira, elmondása szerint a csapat akár magasabb régiókban is megállná a helyét.

Azt mondják nem volt könnyű helyzetben a nyáron, amikor átvette ezt a csapatot.

Július közepén kezdtünk először együtt dolgozni a 2006-os születésű társasággal. Apró lépésekkel indítottunk. Volt ebben adminisztráció, sok közös egyeztetés, még a házirendet is bemagoltuk. Az azonnal feltűnt, hogy szakmailag magasan kvalifikált csapattal találtam magam szemben. Ez elődömnek, Szabó Imrének köszönhető. Viszont az is látszott, hogy az előző szezon csoportbeosztása nagyon erős volt a srácoknak, a sikerhez kapcsolódó élmények elmaradoztak, emiatt egy erősen önbizalom hiányos együttes állt rendelkezésemre.

Egy kicsit pszichológusnak is kellett lennie?

Kiemelt feladatnak tekintettem egy stabil, mentális bázis kiépítését.

Sikerült?

Ha most néz a tabellára, akkor igen, bár fél esztendeje nem így gondoltam. Több távozóval kellett számolnunk, de szerencsére akadtak érkezők is. Az elvégzett munkára nem lehet panaszom, függetlenül attól, hogy táborok, családi nyaralások, kötelező nyári gyakorlatok miatt sok volt a hiányzó. A teljes létszám ritkán állt rendelkezésre. Az elvégzett munka mégis majdnem tökéletesre sikeredett. Az edzéseken és a felkészülési meccseken látottak jogosan töltöttek el bizalommal.

Pedig a csoportbeosztás okán erős ellenfelek vártak a csapatra.

Indulhatunk volna a keleti csoport első osztályában is, de mégis olyan döntés született, hogy az azonnali mély víz helyett egy kicsit inkább lubickolunk ebben az idényben. És azt gondolom helyes volt így határozni. A regionális keleti csoportban olyan ellenfelek vártak ránk, mint a Cigánd vagy a Sényő. Lépésről-lépésre haladva ismertük meg egymást és a riválisokat. Megtanultuk - saját hibáinkon és erősségeinken át - hogyan lehetünk a legjobbak.

Ennek eredménye a mostani első hely?

Tudatos és tiszta volt a játékunk az egész ősz folyamán. Igaz akadt néhány, kisebb megingásunk, bosszant is, hogy ezek miatt elhullajtottunk néhány pontot. Nem volt bekalkulálva. Mentálisan mégis topon maradtunk. Négy fordulóval a vége előtt még tetemes hátrányunk volt, mégis felálltunk a padlóról. Nagyszerűen hajrázott a társaság, és december hatodikán, az utolsó meccsen hoztuk a három pontot, így a tábla elejére ugrottunk.

Lehet ebből a fél szezonból messzemenő következtetéseket levonni?

Mindenképpen. Idegenben és otthon is többször kerültünk hátrányba, de olyan, élményszámba menő hajrákat produkáltunk, melyek a mentális erő jelenlétét bizonyítják. Ha olykor döcögött a szekér, a fiúk még többet tettek hozzá és már ki is húzták a kátyúból magukat. Sokat fogunk dolgozni a jövőben, már az újév első összetartásán is azért, hogy tökéletesítsük a játék közbeni átmeneteket, tartósítsuk az ellenfelek felett a mezőnyfölényünket. Meg kell találni annak a módját, hogy a szemben álló csapatok masszív védekezését minél előbb feltörjük, és gyors gólokkal bizonytalanítsuk el őket.

Nehéz lesz a tavasz?

Minden bizonnyal. Eger, Mezőkövesd, Gyöngyös is feni ránk a fogát. Éppen ezért nem szeretnék kiemelni senkit, hiszen az ellenfelek nem egy ember ellen, hanem velünk, a CSAPATTAL találják majd szembe magukat. Ideális környezetben, az Oláh Gábor utcai stadionban készülhetünk. Köszönjük a szülők és a vezetők munkáját, nekik is kívánok, a srácokkal együtt Boldog Új Esztendőt.

Az U17-es csapat 6-2-3-as mérleggel, 28-19-es gólkülönbséggel, 20 pontot gyűjtve az első helyen zárta az őszi szezont. Legeredményesebb játékos Tasi Attila, aki öt alkalommal vette be az ellenfelek kapuját.


Bende Tibor: „Tudatos és tiszta volt a játékunk”

TOVÁBBI AKTUALITÁSOK